Cannabis

A hétvégén érdekes adatot hallottam és ez lett az apropója a mai bejegyzésnek. Valami olyasmiről volt szó, hogy egy átlagos hátvégén magyarországon 400.000 (nem tévedés, a szám négyszázezer) szál marihuanás cigarettát pörkölnek el kis hazánkban. Megdöbbentem rajta, mivel olyan nagyon ellenségesek és konzervatívok vagyunk, ha szóba kerül ez a téma, hogy felettéb soknak találtam. Egyesek szerint "csak" könnyű drog, mások szerint nem létezik könnyű drog. Nekem mindegy, de inkább egy rakétától szenderedjek álomra, minthogy az alkoholtól okádjak. Hidd el nekem, én mindkettőt próbáltam.

Áttekintés:

Cannabis sativa, azaz a "hasznos kender" (cannabis: kender, sativa: hasznos) lágyszárú, egyéves, általában kétlaki növény, amely meleg éghajlat alatt bárhol megterem. Vad változatai 2-3 méter magasra is megnõnek, a melegházban termesztett hibridek (lámpás növények) átlagos magassága 120-180 cm. Könnyen felismerhetõ jellegzetes, fogazott leveleirõl. A cannabis sativa mellett ismerünk más kenderfajokat is, pl. a cannabis indicát vagy a cannabis africanát (egyes botanikusok szerint ezek a cannabis sativa változatai). A kender, mint haszonnövény. A kendert a történelem során számtalan célra használták. Szárának rostjából jó minõségû vászon, papír és kötél készíthetõ. A kendervászon alapanyagul szolgált a hajóvitorlák elkészítéséhez és ebbõl csinálták az elsõ Levi's farmereket is. A kender magja proteinben gazdag, jó madáreledel, a magok sajtolásával nyert olajból pedig gyorsan száradó festékek, lakkok készíthetõk. A kender, mint gyógyszer. A növény több, mint 60 gyógyhatású anyagot tartalmaz, füvészkönyvekben gyakran említették, mint "minden bajra enyhülést adó gyógyírt". Az USA gyógyszertáraiban 1937-ig legálisan lehetett kapni cannabiskivonatot, mint idegnyugtató szert. Mostanában is zajlik a vita a drog gyógyászati célú alkalmazása körül, a cannabis több orvos véleménye szerint alkalmas (többek között) a rákos betegek kemoterápiás kezelése során fellépõ táplálkozási nehézségek kezelésére, illetve a glaukómás betegek szemében az intraokuláris nyomás csökkentésére. A cannabis gyógyászati felhasználása mellett érvelõ oldal nyomására ma az orvosok az USA több államában kísérleti jelleggel írhatnak fel cannabist a betegeiknek. A kender, mint drog. Az ENSZ 1997-es adatai szerint világszerte kb. 141 millióra tehetõ a rendszeres cannabisfogyasztók száma (ez a világ népességének 2,45 százaléka). Indiában ma is élõ szokás a bhang, a ganja és a charas fogyasztása (ezek különbözõ cannabis-preparátumok). A világszerte használt pszichoaktív szerek között a cannabis népszerûségét tekintve a negyedik helyen áll (az elsõ három helyet a dohány, a koffein és az alkohol foglalják el - ilyen sorrendben).

Előállítás:

A kendert termesztik szabad ég alatt is (ahol legális), nálunk azonban többnyire melegházakban vagy bent a szobában, nagy fényerejû lámpák alatt nevelik. A hagyomány szerint még beporzás elõtt el kell különíteni egymástól a hím- és a nõivarú növényeket, mert így a nõivarú növények energiájukat teljes egészében a magas gyantatartalmú virágok kibontakoztatására fordíthatják, és ez garantálja a jó minõséget.Cannabis növény Az elfüstölésre a nõivarú növények kifejlett, tömött, gyantás virágai (buds) a legalkalmasabbak, a levelek jóval kevésbé népszerûek, maró, köhögtetõ hatású füstjük miatt. Az Amerikai Mentálhigiénés Intézet kutatásai szerint nincs jelentõs különbség a nõ- és a hímivarú növények THC-tartalma között. Volt rá eset, hogy a mexikói magokból kihajtott hímivarú növény 1.47%, a nõivarú viszont csak 1.31% THC-t tartalmazott (tény viszont, hogy a nõnemû növények több gyantát termelnek). A mai cannabisfajták - a nemesítésnek köszönhetõen - jóval magasabb THC-tartalommal bírnak, mint a korábbiak, a legjobb nemesítõk növényei akár a 15-20%-os THC tartalmat is elérhetik. Egyesek szerint ez a tény érvényteleníti a cannabis hatásait vizsgáló korábbi kutatások eredményeit (mert azok már nem vonatkoznak az új, magasabb THC-tartalmú cannabisra). Mások szerint a magasabb THC-tartalom üdvözlendõ, mert így a szerbõl jóval kevesebbet kell elfogyasztani a kívánt hatás eléréséhez, és ez elszívás esetén jelentõsen csökkenti a káros mellékhatásokat. A kender megszárított virágaiból (esetleg leveleibõl és hajtásaiból) készített dohányszerû keverék a marijuana, közismertebb nevén a fû. A növény levelein és virágaiban található gyantás anyagból készítik a haskát, amely a kender típusától és az elkészítés módjától függõen zöld, barna vagy fekete színû kis préselt lapok vagy gumószerû "kockák" alakjában jut el a fogyasztókhoz.

Fogyasztás:

A füvet rendszerint marijuanás cigaretták formájában szívják el, tisztán vagy dohánnyal keverve. A marijuanás cigaretták neve joint (dzsodzsó, spangli, varázscigi, nevetõs cigaretta, stb.). A joint sodorható kézzel, illetve erre alkalmas készülékkel is. A joint egyik végébe rendszerint összecsavart kemény papírt tesznek (ez tölti be a füstszûrõ szerepét), a másik végét szívás közben folyamatosan nyálazzák, hogy ne égjen olyan gyorsan. A hasist szintén keverhetik dohánnyal (elõtte felmelegítik és apró darabokra morzsolják szét). Egyéb fogyasztási módszerek: pipa, bong, vaporizer. A bong mûködési elve: a marijuana füstjét beszívás elõtt átszûrik valamilyen folyadékon (általában vízen), így egyrészt lecsökken a füstben lévõ karcinogének és egyéb szennyezõdések mennyisége, másrészt a víz lehûti a füstöt, ami így nem irritálja annyira a tüdõt. A vaporizer a füvet olyan hõmérsékletre (kb. 200 fok) melegíti fel, amelyen az aktív hatóanyagok (THC) már eltávoznak belõle, de káros égéstermékek még nem keletkeznek, ennek majdnem tiszta THC tartalmú füst az eredménye. A jointok hatékonyabbak (magasabb THC/égéstermék arányt eredményeznek), mint a bongok, valószínûleg azért, mert a bongokban a víz a THC egy részét is "kimossa" a füstbõl. Az említett módszerek mellett a füvet és a hasist meg is lehet enni, de ez a módszer csak akkor hatásos, ha elõtte a szert felmelegítik, hogy aktiválódjon benne a THC (pl. vajban párolják, majd az így elkészített magas THC-tartalmú vajjal sütnek-fõznek). A drog megevése esetén a hatás lassabban jön be (egy-két óra), és hosszabb ideig is tart (4-6 óra), továbbá nem kontrollálható olyan pontosan a dózis, mint elszívás esetén. Egyes használók szerint minõségi különbség van a szívott és a megevett fû vagy hasis hatása között. A marijuanaszívásnak kialakult etikettje, szabályai vannak. A joint (vagy pipa) körbe jár, mindenki szív egy slukkot, és bent tartja, ameddig bírja vagy akarja,netalán mig ki nem köhögi (minél tovább van a füst a tüdõben, annál több THC szívódik fel a tüdõ falában lévõ vérerekbe). A jó minõségû marijuanából általában két-három mély slukk elég a "beálláshoz" (betépéshez). Az elsõ slukk hatása rendszerint 10 másodpercen belül "bejön", az ezt kísérõ érzetek egyénenként változhatnak. A testet általában elönti egy bizsergetõ hullám, ami olyan érzéssel jár együtt, mintha az agy "átkapcsolna egy másik hullámhosszra". A további slukkok ezt a hatást mélyítik el, számtalan egyéb kísérõjelenséggel kombinálva. A kezdeti fázist rendszerint enyhe stimuláltság jellemzi, ez késõbb nyugodt, szemlélõdõ hangulatba alakul át, amelyet kellemes közérzet, esetleges befelé forduló tendenciák jellemeznek. A drog hatása kb. 2-3 óra múlva elmúlik, az enyhe befolyásoltság érzete azonban több napig is eltarthat.

Hatásai:

Rövidtávú fiziológiai hatások:
A cannabisfogyasztás rövidtávú testi tünetei a következõk: felgyorsult szívverés, a szemet körülvevõ hártyában lévõ vékony vérerek megdagadása (véreres szem), kisebb, bizonytalan változások az elektroenkefalográfon (EEG). Gyakran elõfordul a szemek és az orrjáratok enyhe szárazsága, a kezdeti fokozott nyálelválasztást követõen a száj kiszáradása, a füst beszívása miatti torokirritáció és köhögés, továbbá a vizelési inger gyakoribb jelentkezése. Ritkábban elõfordulhat rosszullét, hányás, hasmenés vagy székrekedés is. A cannabis rendszerint étvágygerjesztõ hatást vált ki. Nagyon magas dózisok elfogyasztása egyes személyeknél koordinációs zavarokat, ataxiát és reszketést, továbbá mellkasi fájdalmakat, szédülést vagy ájulást eredményezhet. Ha valaki "enyhén túlszívja" magát, annak egyetlen jele, hogy "bealszik", azaz álomba merül. A történelem során még nem dokumentáltak egyetlen cannabis okozta mérgezéses halálesetet sem.
Hosszútávú fiziológiai hatások:
A hosszútávú hatásokról még nem áll rendelkezésünkre elegendõ információ. Keleti beszámolók szerint (ahol egyes országokban évezredes hagyomány a cannabis fogyasztása) a cannabis (pontosabban a hasis) hosszútávú, mértéktelen fogyasztása komoly légúti, emésztõrendszeri és pszichikai károsodásokhoz vezethet. A mértékletes fogyasztásnak ezzel szemben nincs észrevehetõ káros hatása. Figyelembe véve, hogy a kender füstje a dohányéhoz hasonlóan számos káros égésterméket, karcinogén anyagot tartalmaz, a dohányzással kapcsolatos figyelmeztetésekegy része nagy valószínûséggel itt is érvényes (ráadásul a kender füstje háromszor annyi kátrányt, és egyes karcinogén anyagokból 50 százalékkal többet tartalmaz, mint a dohányfüst). Megjegyzendõ, hogy az erõs dohányosok napi 20-40 szál cigarettájával szemben a "masszívan" füvezõk is csak napi 6-8 szálat szívnak el (bár az is igaz, hogy a slukkokat rendszerint jóval mélyebben és hosszabban tüdõzik le, mint a dohányosok).
Pszichikai hatások:
A pszichikai hatások jóval szubjektívebbek, és egyénenként változnak, ezért nehezebb a közös jellegzetességeket megtalálni. A szer használói által leggyakrabban említett hatások a következõk: boldogság, kedélyesség, megnövekedett fogékonyság, az egymás közti kommunikáció elmélyülése, egymás fokozottabb megértése (könnyebben "le lehet venni", mirõl is beszél, mire gondol a másik), szabad képzettársítások, szokatlan asszociációk, a képzelet játékai, egy különleges, "mögöttes" valóság érzékelése, a környezet olyan részleteinek észrevétele, amelyekre normális állapotban a használó nem figyel fel, jobb vizualizáló készség, megváltozott idõérzékelés (percek óráknak tûnhetnek), változások a tér- és mélységérzékelésben, az érzékletes élmények gazdagodása (a hang- és ízérzékelés szubjektív aspektusai gyakran különös mértékben javulnak), könnyebb a gondolatokba belehelyezkedni, átélni és megérteni õket, esetenként elõfordulhatnak vallásos jellegû meglátások is. Általános a gátlások feloldódása, ez többnyire barátságos hangulatban, vagy beszédességben, kitárulkozásban nyilvánul meg. Az aktív cselekvés nem jellemzõ, inkább a szemlélõdés, nyugalom, üldögélés dominál. Magasabb dózisoknál elõfordul, hogy a használó nem tudja magát folyékonyan kifejezni, mert a rövidtávú emlékezet zavarai miatt a mondat közepén elfelejti, mit is akart mondani (a figyelem nem marad meg a mondandónál, hanem folyamatosan ugrál tovább más tárgyakra - "fluktuál", ezért az elkezdett mondandó feledésbe merül, irrelevánssá válik). Gyakoriak a hirtelen hangulatváltozások: a féktelen jókedvet minden átmenet nélkül elmélyült csend válthatja fel. A használók gyakran érzik úgy, hogy megnövekedett a spontaneitásuk és a kreativitásuk. Egyes használók szerint a drog fokozza a szexuális élvezetet. A cannabis pszichés hatásai nagyrészt a drogot használó személy lelkiállapotától függnek. A set és a setting (a drogot fogyasztó személy lelki állapota és külsõ környezete) nagyban befolyásolják a drog hatását. Emiatt a drog zilált lelkiállapotú egyénekben, illetve nem megfelelõ környezetben negatív élményeket is kiválthat. Elõfordulhat félelem és szorongás, depresszió, ingerültség, rosszullét, fej- vagy hátfájás, szédülés, a figyelem tompulása, zavartság, letargia, illetve egyfajta nehézség-, gyengeség- vagy fáradtságérzet. Súlyosabb esetben felléphetnek tájékozódási zavarok, érzékcsalódások, paranoid téveszmék, sõt egyes esetekben pánik, az önkontroll elvesztése, végsõ esetben akut pszichózis is. Még nem tisztázott, hogy mi okozza az ilyen szélsõséges válaszreakciókat. Egyes feltételezések szerint a drog kihozhatja a fogyasztókból a már eleve bennük lappangó pszichózist (mintha gyufát dobnának egy lõporoshordóra). A fokozottan veszélyeztetett fogyasztók kiszûrésére ma még nincsenek elterjedt, jól használható módszerek, így a drog elsõ kipróbálásakor a használók többsége "zsákbamacskát" játszik (ez egyébként az itt ismertetett drogok többségére igaz). A fû az arra hajlamos emberekben nemcsak robbanásszerûen, hanem lassan, fokozatosan is felszínre hozhat különféle mentális zavarokat. Újabb kutatások szerint azoknál a személyeknél, akik serdülõként használtak cannabist, nagyobb valószínûséggel alakul ki késõbb skizofrénia, mint az átlagpopulációban.
A cannabis hatása a tanulási folyamatokra:
A fû asszociációs készségre gyakorolt hatása miatt a szer hatása alatt állók nehezebben sajátítják el az új ismereteket, és a megtanult dolgokra késõbb nehezebben emlékeznek vissza. Ez a jelenség akkor a legszembetûnõbb, ha valaki mind a tanulás, mind a felidézés során a szer hatása alatt áll. Hosszútávú, rendszeres fogyasztás esetén a kognitív folyamatokban már olyan szintû zavarok is felléphetnek, amelyek a szer használója számára a mindennapi életben való eredményes részvételt is megnehezíthetik. Néhány súlyos esetben ezek a zavarok a fogyasztás beszüntetése után sem szûnnek meg.
Autóvezetés, közlekedés:
A cannabis kognitív és percepciós funkciókra, illetve a motoros koordinációra gyakorolt hatása miatt a szer fogyasztóinak a befolyásoltság állapotában nem tanácsos a volán mögé ülniük. Sok fogyasztó vélekedik hasonlóképpen, így a drog hatása alatt meg sem kísérelik a vezetést. Mások ezzel szemben úgy gondolják, ilyenkor fokozottabban tudnak koncentrálni a vezetésre. Ez igaz is, a cannabis hatása alatt állók rendszerint valóban jobban odafigyelnek a vezetésre (lassabban hajtanak, óvatosabbak), de ez nem csökkenti a kockázatot: a gyors reakciókat, vagy hosszú, kitartó figyelmet, koncentrációt igénylõ helyzetekben érezhetõen romlik a teljesítmény. Egy amerikai pilótákon végzett kísérlet során kimutatták, hogy a THC teljesítményt befolyásoló hatása a fogyasztást követõ 24 órán keresztül kimutatható, annak ellenére, hogy maguk a fogyasztók nem érzik a befolyásoltságot.
Hozzászokás a drog hatásaihoz:
A szer hatásaihoz az idõ múlásával hozzá lehet szokni. Ez egyrészt a fiziológiás tolerancia, másrészt pszichés tanulási folyamat eredménye: a használó megtanulja kontrollálni a szer egyes hatásait. A kezdetben riasztó vagy kellemetlen hatások (gyors szívverés, remegés, izgalom) és az ezek miatt kialakuló paranoid gondolatok idõvel eltûnnek, a drog használója lassanként megtanul "együtt élni" a szerrel, azaz képes a szer hatása alatt is ugyanúgy kommunikálni, cselekedni, viselkedni a mindennapi életben, mint egyébként (belsõleg persze gyökeresen másképp élheti meg az adódó szituációkat). Ennek a tanulási folyamatnak az eredménye az ún. "negatív tolerancia" jelensége is: ha a használók megismerik a szer hatásmechanizmusát, megtanulják, hogyan "mûködik", már kisebb adag is elegendõ ugyanazon hatás eléréséhez (már nem félnek a hatástól, hanem átengedik magukat neki, így az könnyebben "bejön"; nem pocsékolódik el az idõ és az energia az ego ellenállásán).
Amotivációs szindróma:
McGlothlin és West klinikai megfigyelések alapján arra jutottak, hogy egyes, cannabist rendszeresen fogyasztó fiataloknál az átlagosnál gyakrabban fordulnak elõ bizonyos negatív személyiségjegyek: apatikus állapot, nehezebb alkalmazkodás a mindennapi élet feladataihoz, a hosszútávú tervek kivitelezése iránti érdeklõdés elenyészése, magasabb frusztrációs szint, nehézségek a rutinszerû munkavégzés, illetve új dolgok sikeres elsajátítása terén. Ezek a fiatalok hajlamosak a visszahúzódásra, az életben való szemlélõdõ, passzív részvételre, és gyakran vonzódnak a gyerekekre jellemzõ, ún. mágikus gondolkodásmódhoz. Az amotivációs szindrómát sokan sokféleképpen magyarázták, és nem egyértelmû, hogy valóban a marijuana hatásáról van-e szó. Egyes kutatók szerint a marijuanafogyasztás nem oka, csak kísérõjelensége az egyébként is kialakuló viselkedésformának (a fû hatása jól "passzol" a passzív, szemlélõdõ életvitelhez).
Tolerancia, függõség:
A korábbi vélekedéssel ellentétben a cannabis tartós, rendszeres (napi) fogyasztásánál kialakulhat a tolerancia a szer egyes hatásaival szemben, és a drogot napi rendszerességgel használók mintegy felénél függõség is fellép. A leggyakoribb elvonási tünetek: ingerültség, nyugtalanság, álmatlanság, rossz közérzet. A tünetek enyhesége azzal magyarázható, hogy a drog viszonylag lassan ürül ki a szervezetbõl (hosszabb ideig cannabissal kezelt patkányokon a receptorspecifikus antagonista jól megfigyelhetõ elvonási tüneteket vált ki).

Remélem volt türelmed végigolvasni, és ismét hozzájárultam a látóköröd szélesítéséhez (Frei hozzám képest kutya f...üle). Ehhez még azt tenném hozzá, hogy a NG magazinban nemrég olvastam, hogy a kutatók most azzal foglalkoznak, hogy a jóisten minek adott az embernek egy olyan receptort (cannabinol receptor), ami kizárólag a THC hatására aktiválódik. Ez engem is érdekelne.

forrás: http://sativa.uw.hu/index.php?

Címkék: véleményem